MARALUNGA - AZ A BIZONYOS ÜTÉS, AMELY MEGVÁLTOZTATTA A DESIGN TÖRTÉNETÉT

Vannak történetek, amelyek annyira hihetetlenek, hogy szinte kitaláltnak tűnnek. A Maralunga története pontosan ilyen.

1973-at írunk. Vico Magistretti éppen egy új kanapé prototípusát mutatja be a Cassina vezetőinek. A modell még fejlesztés alatt áll, távol van a végleges formától. Az egyik vezető figyelmesen nézi, tanulmányozza az arányokat és a szerkezetet, de láthatóan nem győzi meg teljesen, amit lát.

Egyszer csak, türelmetlen mozdulattal, ököllel ráüt a háttámlára.

A háttámla azonban nem törik el: lehajlik, finoman előre billen, új pozíciót vesz fel, és meglepő módon teljesen természetesnek hat.

Magistretti néhány másodpercig csendben figyeli a jelenetet, nem bosszankodik, nem tiltakozik. Elmosolyodik. Abban a pillanatban megszületik egy ötlet: „És mi lenne, ha a háttámla valóban lehajtható lenne?"  Magistretti azonnal megérti a lehetőséget.

Magas háttámla, amikor pihenni szeretnénk. Alacsonyabb, amikor beszélgetünk vagy vendégeket fogadunk. Két különböző használati mód egyetlen egyszerű megoldásban.

Forradalmi ötlet volt. Így született meg a Maralunga, egy kanapé, amely nem kényszerít ránk egyetlen pozíciót, hanem alkalmazkodik hozzánk, az igényeinkhez és az adott pillanathoz.

És mi mozgatja a lehajtható háttámlát? Egy egyszerű kerékpárlánc, a párnázatba rejtve. Semmi bonyolult mechanika, semmi elektronika: egy hétköznapi tárgy, új szerepben. A Cassina szabadalmaztatta a szerkezetet, amely egyetlen mozdulattal emeli fel vagy engedi le a fejtámlát, minden ülésen külön-külön. Ötven év után is ugyanez a lánc dolgozik minden Maralungában.

És van egy ennél is beszédesebb tény: a Maralunga több mint fél évszázada megszakítás nélkül gyártásban van.

A „Maralunga" név egy Cassina de' Pecchi közelében található helyről kapta a nevét. Lágy hangzású, könnyen megjegyezhető név, tökéletes egy olyan kanapéhoz, amely a kényelmet és a pihenés örömét helyezi a középpontba.

1979-ben a Maralunga elnyerte a Compasso d'Oro díjat, az olasz formatervezés egyik legjelentősebb elismerését. Két évvel később bekerült a New York-i MoMA állandó gyűjteményébe, oda, ahol a huszadik századi design legfontosabb tárgyait őrzik. Egy kanapé, amely egy türelmetlen ütésből született, ma múzeumi darab.

De ami igazán különlegessé teszi ezt a történetet, az nemcsak a kanapé. Hanem az ember is, aki felismerte a lehetőséget ott, ahol mások csupán egy véletlen eseményt láttak volna: Vico Magistretti, a milánói építész, a huszadik századi olasz design egyik legnagyobb alakja. Számára az ötlet mindig többet ért a rajznál: azt vallotta, hogy egy igazán jó terv olyan egyszerű, hogy akár telefonon is le lehet diktálni. Nem a formákból indult ki, hanem a mindennapi életből, abból, ahogyan az emberek valójában ülnek, olvasnak, beszélgetnek. Éppen ezért abban az ütésben nem balesetet látott, hanem választ.

Talán éppen ez az oka annak, hogy a Maralunga ma is ikon: nem követi az időt, hanem áthalad rajta.