Wassily - egy huszonnégy éves magyar fiú széke

Bizonyára kevesen tudják, hogy a világ egyik leghíresebb székét egy huszonnégy éves magyar fiú tervezte.

Breuer Marcellnek hívták, 1902-ben született Pécsett, és alig múlt húszéves, amikor már a Bauhausban dolgozott, előbb diákként, majd fiatal mesterként a bútorműhely élén.

1925 körül Breuer vett egy Adler kerékpárt. A hajlított acélcső kormányt nézve arra gondolt, hogy ugyanez a könnyedség egy ülő ember testét is elbírná. Az acélcső erős volt, olcsó, folyamatos ívekbe hajlott, és sorozatban gyártható volt.

Így, a Bauhaus kellős közepén, egy olyan fotelt képzelt el, amely a kor nehéz, súlyos ülőbútorainak épp az ellentéte volt: egy tömb, amely vonallá vált.  Egy acélvonallá, amely a levegőt rajzolja meg. Semmi vaskos párnázás, semmi faragott fa, csak egy fényes váz, amely mintha lebegne. Ebből az ötletből született a B3-as modell.

Breuer fogta a klubfotelt, azt a nehéz, polgári darabot, amelyben a nagyapa ebéd után elszunnyadt, és kiürítette. Mindent elvett belőle, és csak a karfák keretét, a háttámla átlóját és az ülőfelület síkját hagyta meg.

A legelső példányok nem bőrből készültek, hanem eisengarnból, egy nagyon ellenálló, viaszozott pamutszövetből, amely a Bauhausban született. A bőr, a feszes szíjaké, amelyet ma azonnal felismerünk, csak később érkezett.

Wassily Kandinsky azonnal beleszeretett a fotelba. Annyira lenyűgözte a darab, hogy Breuer készíttetett neki egy másolatot a lakásába.

A hatvanas években Dino Gavina olasz vállalkozó újra gyártani kezdte a fotelt, ismerte ezt a történetet, és úgy döntött, hogy a festőről nevezi el. Azóta az egész világ Wassily székként ismeri.

Ez a magyar fiú, aki a világ egyik leghíresebb és legfelismerhetőbb székét tervezte, nem állt meg ennyinél. Kénytelen volt elhagyni Európát, és a század egyik legnagyobb építészévé vált: az ő nevéhez fűződik a New York-i Whitney Museum épülete, és részben az övé a párizsi UNESCO-székház is.

A Wassilyt arra tervezték, hogy megmutassa, hogyan készült, és száz évvel később még mindig pontosan az, ami mindig is volt: egy fotel, amely alig nyom valamit, és mégis nagyon sokat mond.

Talán éppen ezért hat ránk ma is újnak.